A hiba, ami minden újrahasznosításnál ugyanaz
A szokásos menet így néz ki: megvan a cikk, abból készül egy poszt, a posztból egy hírlevélrész, a hírlevélrészből egy videószkript. Mindegyik lépés kicsit rövidebb és kicsit általánosabb, mint az előző — és a negyedik változat már nem a cikkről szól, hanem a cikk összefoglalójának az összefoglalójáról.
Ez nem stílusprobléma, hanem információveszteség, és mérhető. Az összefoglalásnál a domináns hibatípus a kihagyás: jogi szövegeken a legjobb modellek az érvek 67-71 százalékát adták vissza. Ha ezt a veszteséget négyszer egymás után elszenveded, a maradék a felénél is kevesebb. Ehhez jön a laposodás: a gépi segítséggel készült szövegek mérhetően hasonlóbbak egymáshoz, mint az emberi eredetik, és minden újabb kör erősíti ezt. A szabály tehát egy: minden formátum a forrásból készül, soha nem egy másik formátumból.
A forrásdokumentum, ami nem publikus
Az egész munkamenet azon áll, hogy van egy dokumentumod, amiből minden más származik — és ez nem a megjelent cikk. A megjelent cikk maga is egy formátum: van benne bevezető, átkötés és hangnem, ami a többi formátumban csak zaj.
A forrásdokumentum négy részből áll, és körülbelül egy oldal. Az állítások: három-öt mondat, mindegyik önmagában értelmes. A bizonyítékok: minden állítás mellé egy szám, eset vagy idézet, forrással. Az idézhető mondatok: két-három mondat, ahogy szó szerint mondanád. A szűkítések: mire nem vonatkozik, kinek nem szól. Ez a negyedik az, amit mindenki kihagy, és ami miatt a rövid formátumokban túlígérés lesz.
A tíz formátum és mi kell mindegyikhez
Nem mind a tízre lesz szükséged. A lista azért teljes, hogy lásd, melyik mit kíván — mert a formátum nem a hossz, hanem a követelmény. Egy tizenegyedik nem fér ide: a másik nyelvű változat nem formátum, hanem lokalizáció, és saját munkamenete van.
- Hírlevél-szakasz. Egy állítás, egy bizonyíték, egy link. A hírlevél nem a cikk rövidítése, hanem egy ok arra, hogy elolvasd a cikket. A heti menetre külön recept van: hírlevélgyártás AI-val, negyvenperces időkerettel.
- Rövid közösségi poszt. Egyetlen állítás, szám nélkül nem érdekes. A szűkítést ide is tedd bele, különben a kommentek arról fognak szólni.
- Hosszabb szakmai poszt. Két állítás és a köztük lévő feszültség. A jó szakmai poszt nem összefoglal, hanem egy dolgot kifejt, amit a cikk csak érint.
- Képes carousel. Diánként egy mondat, legfeljebb tizenkét szó. Ez a formátum bünteti a legjobban a laza fogalmazást, mert nincs hova elbújni.
- Rövid videó szkript. Az első hat másodperc a teljes tartalom: ha a nézőnek ki kell várnia az állítást, továbbgörget. A bizonyíték a közepére kerül, a link a végére.
- GYIK-blokk. A cikk állításaiból kérdés lesz, és a válasz három mondat. Ez az a formátum, amit a keresők és az AI-válaszmotorok a legkönnyebben idéznek — a részletekről az írás embernek és AI-nakszól.
- Belső briefing. Ugyanaz az anyag, de azzal a résszel kiegészítve, amit kifelé nem írnál meg: mi a kockázat, mit nem tudunk, mire nincs válaszunk.
- Értékesítési levél. Egy állítás, és utána azonnal az, hogy ez a címzettnek mit jelent. A bizonyíték itt nem meggyőz, hanem hitelesít — egy elég belőle.
- Előadásvázlat. Szakaszonként egy állítás és egy példa. Lényegében ugyanaz a váz, amiről a hosszú szöveg vázas munkamenete szól, csak beszédre szabva.
- Landing oldal szakasz. Az állítás állításként, nem kérdésként. A szűkítés itt kötelező, mert ez az a felület, amire később hivatkozni fognak.
A sorrend
Öt lépés, és a sorrend spórolja meg a munka felét.
- Írd meg a forrásdokumentumot, mielőtt bármit publikálnál. Akkor is, ha a cikk már kész — húsz perc kimásolni belőle az állításokat és a bizonyítékokat.
- Válaszd ki a formátumokat, mielőtt írnál. Három jól elkészített formátum többet ér, mint tíz félkész. A választás szempontja az legyen, hol vannak az olvasóid, nem az, hol illik jelen lenni.
- Minden formátumot külön kéréssel, a forrásdokumentumból. Egy kérés, egy formátum, a forrásdokumentum a bemenetben. Ha egy kérésben kérsz tízet, mind a tíz ugyanannak a szövegnek a variációja lesz.
- A stíluslapot minden kérésbe tedd bele. Formátumonként változik a hossz, a hang nem. Erről szól bővebben a saját hang rögzítése , és újrahasznosításnál különösen számít, mert itt tízszer fut le ugyanaz a hiba.
- A számokat egyszer ellenőrizd, a forrásdokumentumban. Ha ott jók, tíz helyen lesznek jók. Ha ott rosszak, tíz helyen kell javítanod.
A prompt, ami egy formátumra szűkít
Ez a sablon a harmadik lépéshez. A formátum-blokkot cseréld, a forrásdokumentumot hagyd változatlanul.
A FORRÁSDOKUMENTUMBÓL készíts egy darab [formátum] anyagot.
Csak abból dolgozz, ami a forrásdokumentumban van.
=== FORRÁSDOKUMENTUM ===
Állítások: [3-5 mondat]
Bizonyítékok: [szám / eset / idézet, forrással]
Idézhető mondatok: [2-3 mondat]
Szűkítések: [mire nem vonatkozik, kinek nem szól]
=== A FORMÁTUM KÖVETELMÉNYEI ===
Terjedelem: [pontos szám]
Amit tartalmaznia kell: [egy állítás + egy bizonyíték + szűkítés]
Amit nem tartalmazhat: [bevezető, összefoglaló zárás, felszólítás]
=== STÍLUS ===
[a stíluslapod]
Szabályok:
- ne vezess be új állítást, ami a forrásdokumentumban nincs benne
- a számokat szó szerint vidd át, ne kerekíts
- ha a formátum nem fér el, inkább egy állítást hagyj ki, mint hogy mindet lerövidítsd
Mit ne csinálj
Négy szokás, ami rendre elrontja az eredményt.
- Ne készíts formátumot formátumból. Ez az egész poszt fő szabálya, és a leggyakrabban megszegett.
- Ne kérj egyszerre tíz változatot. Egy kérésen belül a modell ugyanazt a mondatot fogja variálni, mert egymás kontextusában készülnek.
- Ne hagyd ki a szűkítést a rövid formátumokból. A rövidítés első áldozata mindig a „kivéve, ha" rész, és pontosan ez az, amiért a rövid formátumokon vitáznak.
- Ne tedd ugyanazt a nyitómondatot mindegyikbe. Ha tíz felületen ugyanaz az első mondat, az nem konzisztens márkahang, hanem látható gépi másolás.
Mennyi idő és mikor nem éri meg
A forrásdokumentum húsz perc. Formátumonként a kérés plusz az átírás öt-tíz perc. Tehát négy formátum nagyjából egy óra, tízből pedig kettő lesz — de csak az első alkalommal, mert a formátum-blokkok utána újrahasználhatók.
Amikor nem éri meg: ha a tartalom nem bírja el a tíz formátumot. Egy cikk, amiben egyetlen állítás van és egy bizonyíték, három formátumot tölt meg, a maradék hét pedig ugyanannak az ismétlése lesz más csomagolásban. A közönséged ezt hamarabb veszi észre, mint gondolnád, és a költsége nem az idő, hanem a hitelesség. A kérdés nem az, hány formátumra van eszközöd, hanem hány állításod van.
Amit érdemes elvinni
Egy szabály viszi az egészet: minden formátum a forrásdokumentumból készül, soha nem egy másik formátumból. Írj egy egyoldalas, nem publikus dokumentumot állításokkal, bizonyítékokkal, idézhető mondatokkal és szűkítésekkel; válassz három-négy formátumot, ahol tényleg ott vannak az olvasóid; és minden formátumot külön kéréssel, saját követelménylistával kérj. A számokat egyszer ellenőrizd, a forrásban — onnantól tíz helyen lesznek helyesek.