A probléma, ami nem látszik rövid promptnál
Neked nyilvánvaló, mi az utasítás és mi a beillesztett levél. A modellviszont egyetlen összefüggő szövegfolyamot lát. Ha nincs jelölve a határ, tippelnie kell — és néha rosszul tippel.
Három tipikus tünete van, és mindhárom ismerős lehet:
- Megválaszolja az adatot. Beilleszted a levelet, ami kérdéssel végződik, és a modell arra a kérdésre válaszol ahelyett, hogy összefoglalná.
- Az utasítást tartalomnak nézi. A „legfeljebb három bekezdés" megjelenik a kimenetben, mintha az is a szöveg része lenne.
- Az adatban lévő mondatot utasításnak veszi. Ez a legveszélyesebb, és külön cikk szól róla: Prompt injection .
Három jelölési mód
Címsorok. Egyszerű, olvasható, gyors: FELADAT:, ANYAG:, FORMÁTUM:. Rövid promptnál tökéletes. Ahol elbukik: ha a beillesztett anyagban is van olyan sor, ami címsornak néz ki.
Elválasztó vonalak. --- vagy === a blokkok között. Jobb, mint a semmi, de nem mondja meg, mi van a blokkban, csak azt, hogy valami más következik.
Címkék. <anyag> … </anyag> — ez a legmegbízhatóbb, és a szolgáltatók útmutatói is ezt ajánlják. Két oka van: a nyitó és a záró jelölés egyértelműen bezárja a tartalmat, és a címke neve közben meg is mondja, mi az. Ráadásul a modell rengeteg ilyen szerkezetű szövegen tanult, tehát ismerős neki a forma.
Nem kell szabályos XML-nek lennie, és nem kell megnevezni semmilyen szabványt. Elég, hogy következetes.
Hogyan nevezd el a szekciókat?
Négy egyszerű szabály:
- Beszédes név.
<szerzodes>jobb, mint<adat1>. A modell a névből is dolgozik. - Következetesen. Ha egyszer
<anyag>, akkor mindig<anyag>— ne váltogasd<szoveg>-re. - Ami összetartozik, kerüljön egy címke alá. Több dokumentumnál mindegyik kapja meg a sajátját, és mellé a forrást: melyik fájl, melyik dátum. Így tudsz rá hivatkozást kérni.
- Az utasítás maradjon kívül. Amit a modellnek tennie kell, az ne a
<anyag>blokkon belül legyen — különben ő is részének nézheti.
Egy váz, ami hosszú promptnál működik
<feladat>
Foglald össze a szerződés felmondásra vonatkozó részeit.
</feladat>
<szerzodes forras="keretszerzodes-2026.pdf">
[a szerződés szövege]
</szerzodes>
<formatum>
Felsorolás, pontonként egy mondat.
Minden ponthoz írd oda, melyik szakaszra alapozod.
Ami nem szerepel a szerződésben, azt ne találd ki — írd, hogy nem rendelkezik róla.
</formatum>
Figyelj a sorrendre: a feladat elöl, az anyag középen, a formátum és a korlátok a végén. Ennek gyakorlati oka van. Egy nagyon hosszú szövegben a közepére eső információt a modell megbízhatatlanabbul használja, mint az elejére vagy a végére esőt — erről szól a Token és context windowcikk. A legfontosabb utasítás tehát ne az anyag elé kerüljön, hanem utána.
Amikor több anyagot adsz oda
Ilyenkor a jelölés nem kényelem, hanem feltétel. Enélkül a modell összemossa a forrásokat, és nem tudod visszakeresni, honnan jött egy állítás.
<dokumentumok>
<dokumentum id="1" forras="ajanlat-2026-03.pdf">…</dokumentum>
<dokumentum id="2" forras="email-2026-04-12.txt">…</dokumentum>
</dokumentumok>
Ha az anyag nem fér bele egyben, a Hosszú dokumentumok darabokban cikk mutatja a folytatást. Innentől kérhetsz olyat is, hogy „minden állításhoz írd oda a dokumentum azonosítóját". Ez az egyik legerősebb ellenőrzési eszköz, ami a promptolásban rendelkezésre áll — és a hallucináció elleni öt módszer egyike.
Amit ne csinálj
Ne használj olyan jelölést, ami az anyagban is előfordulhat. Ha kódról vagy HTML-ről kérdezel, a <kod> címke félreérthető lehet. Ilyenkor válassz feltűnőbbet — például #####KOD-KEZDET#####.
Ne jelölj túl. Öt szekció áttekinthető, húsz nem. Ha ennyi kell, az általában azt jelenti, hogy a feladatot kellene kettébontani.
Ne bízd a jelölésre azt, amit a formátum old meg. A címke azt mondja meg, mi micsoda — azt nem, hogy hogyan nézzen ki a válasz. Az továbbra is külön mondat.
Amit érdemes elvinni
Amint a promptban utasítás és adat is van, jelöld meg a határt — beszédes, következetes címkékkel. Az utasítás elöl, az anyag középen, a formátum és a korlátok a végén. Ez a három lépés a hosszú promptok hibáinak nagy részét megelőzi, és semmibe nem kerül.