A három mód, ahogy a gyártók maguk definiálják
| Mód | Hivatalos leírás |
|---|---|
| Inline javaslat | „Kódjavaslatok gépelés közben" |
| Chat | „Válaszok, kódbázis felderítése, megközelítés átgondolása" |
| Inline chat | „Fókuszált szerkesztés a szerkesztőben vagy a terminálban" |
| Agent | „Többlépéses változtatás megvalósítása vagy ellenőrzése több fájlon át" |
| Terv-üzemmód | „Összetett változtatás felderítése és a megközelítés átnézése a megvalósítás előtt" |
Öt címke szerepel a táblázatban, de három mód van mögötte: hatáskör szerint párba állnak. Az inline javaslat maga a kiegészítés. A chat és az inline chat ugyanaz a mód két helyen — az egyik a beszélgetőpanelben, a másik ott, ahol a kurzor áll —, de mindkettőnél te kérdezel, és te döntöd el, mi kerül a fájlba. Az agent és a terv-üzemmód szintén egy pár: a terv-üzemmód a fékezett agent, ami előbb felderít, és megvárja a jóváhagyásodat, mielőtt hozzányúlna a forrásaidhoz. Érdemes észrevenni a sorrendet: nem képességek szerint nő, hanem hatáskör szerint. Az első javasol, a második beszélget, a harmadik csinál.
Egy terminológiai változás, ami sokakat megzavar: a „chat mode" kifejezés kikopott. A gyártói dokumentáció ma azt írja, hogy a testre szabott agentek „korábban chat módként voltak ismertek". Ha régebbi leírást olvasol, ezt fordítsd le magadnak.
Az első mód már nem az, ami volt
Az „autocomplete" szó félrevezet. A mai kiegészítés a gyártó saját leírása szerint több sort módosít, hiányzó importokat ad hozzá, és összehangolt szerkesztéseket javasol kapcsolódó kódrészleteken — sőt, fájlok közötti szerkesztést is előrejelez, a legutóbbi módosításaid, a környező kód és a linter hibái alapján.
Vagyis az első mód határa elmosódott a harmadik felé. Amit ma „kiegészítésnek" hívunk, az néhány éve „refaktorálás" lett volna.
Ennek gyakorlati következménye van: a Tab lenyomása ma nagyobb döntés, mint régen. Ugyanaz a mozdulat, de többet változtat.
Az agent: itt kezdődik a valódi különbség
Ez a rész az, amit érdemes pontosan érteni, mert nem ízlés kérdése, hanem jogosultságoké.
Egy agent alapesetben így dolgozik:
NEM KÉRDEZ:
fájl olvasása, keresés a kódbázisban
(a munkakönyvtárban és a kifejezetten hozzáadott mappákban)
KÉRDEZ:
shell-parancs futtatása (egy szűk, csak olvasó parancskészlet kivételével)
fájl írása és módosítása
weboldal lekérése (egy előre engedélyezett doksi-domainkészlet kivételével)
webkeresés
És a jóváhagyási módok — ezek a nevek eszközönként mások, de a logika ugyanaz:
- Kézi. Minden eszköz első használatakor kérdez. Ez az alapértelmezés.
- Szerkesztés-elfogadó. A fájlmódosításokat és a szokásos fájlrendszer-parancsokat automatikusan elfogadja, a többit kérdezi.
- Terv. Olvas és csak olvasó parancsokat futtat, de a forrásaidat nem írja át. Felderítésre ez a helyes mód.
- Automatikus, biztonsági ellenőrzéssel. Magától jóváhagy, de egy külön osztályozó nézi át, hogy a művelet illeszkedik-e a kéréshez.
- Mindent átugró. A gyártó saját figyelmeztetése: „csak elszigetelt környezetben használd, például konténerben vagy virtuális gépben, ahol nem tud kárt okozni."
Egy másik eszközcsaládnál ugyanez homokozó-szinteken jelenik meg: az alapértelmezett szint a munkakönyvtárban olvas, ír és futtat — hálózati hozzáférés nélkül —, mellette van csak olvasó szint, és van egy „nincs homokozó, nincs jóváhagyás" szint.
Ezt a sort érdemes megjegyezni: a hálózat kikapcsolása alapértelmezésben nem kényelmetlenség, hanem a legfontosabb védelem. Egy agent, ami nem tud kifelé hívni, sokkal kevesebbet tud elrontani.
IDE-beli agent és felhős agent: nem ugyanaz
Ezt a két dolgot a gyártók is megkülönböztetik, a szakmai beszélgetésekben mégis összemosódik.
- IDE-beli agent: a te gépeden fut, a te munkamásolatodban. Amit elront, azt látod, és
git checkout-tal visszavonod. - Felhős agent: szerveroldali szolgáltatás, ami felderíti a repót, tervet ír, ágra commitol és PR-t nyit. Amit elront, az egy pull requestben landol.
A kettő kockázati profilja különbözik, és a jóváhagyási modelljük is. A felhős változatnál a hálózat az agent-fázisban jellemzően alapból ki van kapcsolva — épp azért, mert ott nem nézed élőben, mit csinál.
Melyik mód mire jó?
Itt őszintének kell lenni: feladattípus és üzemmód összerendelésére nem találtunk kontrollált mérést. Ami van, az gyakorlati tapasztalat és gyártói ajánlás. Így néz ki a használható felosztás:
INLINE JAVASLAT
ismerős kód, ismerős minta, gépelési munka
te tudod, mit akarsz - csak gyorsabban akarod leírni
CHAT
"mit csinál ez a függvény", "miért nem fordul", "mi a
különbség a két megközelítés között"
-> megértés és döntés, nem kivitelezés
AGENT
jól körülhatárolt, TÖBB FÁJLT érintő, UNALMAS változtatás
amihez van teszt, amit vissza tudsz vonni, és amit el
tudsz olvasni a végén
AMI EGYIKBE SEM VALÓ
az a változtatás, aminél nem tudod megmondani, mi a
helyes eredmény. Azt előbb magadnak kell eldöntened.
Az elterjedtségről viszont van friss, nagy mintás adat: egy 15 000+ hivatásos fejlesztőt megkérdező felmérésben 2026 nyarán 90% használt legalább hetente coding agentet, 68% naponta.
És egy tanulságos mellékszám ugyanebből a felmérésből, a fél évvel korábbi hullámmal összevetve: átrendeződött az élmezőny. Az egyik eszköz 3%-ról 16%-ra jött fel, egy másik 18-ról 39-re, miközben a korábbi piacvezető 29-ről 21-re esett. Ha most választasz eszközt, számolj azzal, hogy fél év múlva máshogy néz ki a mezőny — erről a fejlesztői környezet választása poszt szól részletesen.
Az elfogadási arány, és amit nem tudunk róla
A leggyakrabban idézett szám: a felhasználók a kódjavaslatok nagyjából 30%-át fogadják el. A minta hatalmas, 934 533 felhasználó — de két dolgot tudni kell hozzá.
Az egyik, hogy gyártói telemetria, publikált módszertan nélkül: nem derül ki, hogy az „elfogadás" a beszúrás pillanatát jelenti, vagy azt, hogy a kód ott is maradt. A kettő között nagy a különbség.
A másik, hogy ez a 2022–2023-as állapot. Hasonlóan hiteles, friss, nyilvános számot nem találtunk — pedig azóta a kiegészítés maga is átalakult.
Tipikus félreértések
- „Az agent okosabb modellt használ." Ugyanaz a modell fut mindháromban. A különbség a hatáskörben van, nem a képességben.
- „Az autocomplete ártalmatlan." A mai kiegészítés több sort módosít, importot ad hozzá, és fájlok között is javasol. A Tab ma nagyobb döntés, mint régen.
- „A terv-üzemmód felesleges kör." Ez az egyetlen mód, ami nem írja át a forrásaidat, miközben felderít. Ismeretlen kódbázisnál ezzel kell kezdeni.
- „Bekapcsolom a jóváhagyás-átugrást, úgy gyorsabb." A gyártó saját dokumentációja írja, hogy ezt csak elszigetelt környezetben szabad. Nem óvatoskodás: ez a figyelmeztetés a terméken van.
- „A felhős agent ugyanaz, csak máshol fut." Más a kockázata és más a jóváhagyási modellje. Amit elront, az PR-ként érkezik, nem a képernyődön.
Amit érdemes elvinni
A három mód a hatáskörében különbözik, nem a képességében. Válassz a szerint, mennyit vagy hajlandó visszavonni: kiegészítésnél egy sort, chatnél egy beillesztést, agentnél egy egész commitot. Az agent jóváhagyási beállítása pedig nem apróság — ez dönti el, hogy a shell és a fájlrendszer mikor kerül át az eszköz kezébe.
Hogy az első agent-feladatot mekkorára érdemes szabni, arról az első feladat egy agenttel poszt szól; a tágabb képről pedig, hogy mi változott meg tényleg, a programozás mérlege poszt.