Miért nem jó az újrakérdezés?
Mert eldobod azt, amit már megszereztél. Az első válaszban jellemzően nem minden rossz: a szerkezet jó, két pont a háromból stimmel, a hangnem is rendben van. Ha új kérdéssel indulsz, ezeket is újra megkockáztatod.
Van egy másik ok is, ami a működésből következik. A modell egyesével rakja le a tokeneket , és mindent az addigi szöveghez igazít. Ha az első mondat rossz irányba indult, a többi ahhoz idomult — de ezt a válaszban látod is. Meg tudod mutatni neki, hol csúszott el. Egy új kérdés ezt az információt nem tartalmazza.
A három javító mondat
Majdnem minden korrekció összerakható ebből a háromból. Nem kell mind, de a sorrend számít.
1. Nevezd meg, mi a baj — konkrétan.
Nem „ez nem jó", hanem: „a harmadik pont téves, mert a szerződés 4.2-es szakasza 30 napot ír, nem 15-öt." A konkrét hiba megmondja neki, mit kell átgondolnia. Az általános elégedetlenség csak annyit mond, hogy próbálja meg máshogy — és a „máshogy" iránya véletlenszerű lesz.
2. Mondd meg, mit tarts meg.
Ez a leggyakrabban kihagyott mondat, pedig ez menti meg a jó részeket: „a felépítés és a hangnem maradjon, csak a második bekezdést írd át." Enélkül a modell hajlamos az egészet újragyártani, és olyat is elrontani, ami korábban jó volt.
3. Add oda, ami hiányzott.
Ha a hiba oka információhiány volt, a legrövidebb út nem a magyarázat, hanem az anyag: „a keretszerződés vonatkozó része itt van: [szöveg]". Ez egy lépésben orvosolja azt, amit három javító körrel sem lehetne.
Amit ne kérdezz
„Biztos vagy benne?"
Ez a leggyakoribb reflex, és nem működik. Ugyanabban a beszélgetésben a modell a saját korábbi állítását látja, és a legvalószínűbb folytatás egy magabiztos megerősítés. A „teljesen biztos vagyok benne" pontosan annyit ér, mint az eredeti állítás — ugyanaz a mechanizmus futott le még egyszer.
Ha tényleg ellenőrizni akarod, azt külön beszélgetésben tedd, az eredeti anyaggal, az előző válasz nélkül. Ott nincs mit megvédenie. Erről szól bővebben a Miért hazudik az AI? cikk.
„Írd újra, de jobban."
Nem hordoz információt. A modell nem tudja, mit tartasz jobbnak — ha tudná, elsőre azt írta volna.
Mikor érdemes mégis elölről kezdeni?
Három esetben:
- Ha az első mondat rossz irányba indult. Ilyenkor minden utána következő ahhoz igazodott. Egy félrement alapfeltevést nehezebb kijavíttatni, mint tiszta lappal újrakezdeni.
- Ha háromszor javítottál és nem javult. Ez majdnem mindig azt jelenti, hogy nem a válasszal van baj, hanem a feladat megfogalmazásával. Menj vissza a promptra.
- Ha a beszélgetés nagyon hosszú lett. A javítgatások felhalmozódnak, és a modell egyre több félresikerült változatot lát maga előtt. Egy tiszta beszélgetés a végleges anyaggal tisztább eredményt ad.
Egy javítás, végigvezetve
Az első kérés: „Foglald össze ezt a jegyzőkönyvet a vezetőségnek."
Amit kaptál: hét pont, köztük kettő lényegtelen, a döntések nincsenek kiemelve, és egy határidő rosszul szerepel.
Rossz javítás: „Ez nem jó, írd meg újra rendesen, a vezetőségnek szól."
Jó javítás:
Jó a szerkezet és a hossz, ezt tartsd meg. Három dolgot javíts: 1. A 4. és 6. pont nem lényeges a vezetőségnek — vedd ki. 2. A határidő nem március 15., hanem április 1. — a jegyzőkönyv 3. oldalán szerepel. 3. A döntéseket emeld ki külön, a lista elejére, „Döntés:" kezdettel.
Ez a három mondat pontosan megmondja, mi maradjon, mi menjen, és mi hiányzott. Egy kör alatt kész.
Egy szokás, ami sokat spórol
Ha ugyanaz a hiba másodszor is előjön egy másik feladatnál, akkor az nem javítanivaló, hanem hiányzó szabály. Tedd be a promptba — vagy ha minden feladatnál érvényes, a system promptba. A javítás egyszeri, a szabály örökre megold.
Amit érdemes elvinni
Nevezd meg a konkrét hibát, mondd meg, mi maradjon, és add oda, ami hiányzott. Ez a három mondat a korrekciók nagy részét elintézi. Amit viszont ne csinálj: ne kérdezd meg, hogy biztos-e benne — az ellenőrzés másik beszélgetésbe való.