Az inpainting a képszerkesztés AI-s megfelelője: kijelölsz egy területet — egy zavaró tárgyat, egy hibás részletet, egy cserélni kívánt elemet —, és a modell csak azt a részt rajzolja újra, a környezethez igazítva. A kép többi pixele érintetlen marad, ezért a fény és a perspektíva illeszkedik.
Ugyanez a gondolat két másik műveletben is visszaköszön. Az outpainting a kép szélein túl folytatja a képet, a háttércsere pedig a kijelölést fordítva használja: a tárgy marad, a mögötte lévő minden más cserélődik. Ha az alapelvet érted, mindhármat tudod használni.
A leggyakoribb tévhit, hogy a kijelölés pontossága a lényeg. A gyakorlatban legalább annyira számít, hogy mit írsz a maszkba — a modell a kijelölt területre is prompt ot vár, és az „üres hely" nem jó utasítás. A másik korlát, hogy ismétlődő minták és szöveg határánál az illesztés látszani szokott.
A három művelet gyakorlatáról az inpainting, outpainting és háttércserecímű írás szól. A közvetlenül kapcsolódó fogalmak: image-to-image, in-context editing és layout control.