A leggyakoribb félreértés egy mondatban cáfolható a gyártói dokumentációból: a modell nem hívja meg az eszközt. Kitölt egy űrlapot, és megmondja, melyiket szeretné, milyen paraméterekkel — a tényleges hívást a te kódod végzi, aztán az eredményt visszaadja a modellnek. A modell így soha nem lép ki a szövegből.
Ebből következik minden fontos gyakorlati tulajdonság. A költség: egy eszközhívásos kör legalább háromszor annyi tokenbe kerül, mint egy egyszerű válasz, mert a kérés, az eredmény és a végső megfogalmazás külön-külön is átmegy a modellen. A hibakezelés: ha az eszköz hibát ad, azt a te kódodnak kell értelmezhető formában visszaadnia.
A biztonsági következmény is innen ered: az eszköz feltétel nélkül lefut, ha meghívják. A korlátot tehát az eszköz kódjába kell építeni, nem a prompt ba — a modell csak eldönti, melyik gombot nyomja meg.
A mechanizmusról és a költségekről a tool use és a function callingcímű írás szól. A közvetlenül kapcsolódó fogalmak: function calling, MCP és AI agent.